Az erdélyi kormánybiztos kinevezése 1867-ben*

A kiegyezés folyományaként - és ennek egyik feltételeként - 1867-ben sor került Erdély uniójára is. Éppen az unió elismerése volt magyar részről a kiegyezés egyik alapfeltétele. Az 1867 február 15-i az uralkodó elnökletével - az akkor még nem hivatalosan kinevezett miniszterekkel tartott - minisztertanácson Andrássy kifejtette, hogy a magyar kormány számára nem lehetséges más álláspont. [1] A magyar fél szemében ez csak az 1848-as állapotok helyreállítása volt.

Erdély három évszázados külön utakon való fejlődése, valamint a bonyolult nemzetiségi kérdés nem tette könnyű feladattá Erdély integrációját. Ekkor ugyan még - kompromisszumos megoldásként - arról volt szó, hogy a teljes egyesítés végrehajtására egy bizottságot hoznak létre és törvényjavaslatokat dolgoznak ki, de Andrássy hangsúlyozta, hogy márcsak az új kormány pozíciójának megerősítése végett is szükséges, hogy az uniót már most kész tényként kezeljék. Ezért kérte az erdélyi udvari kancellária feloszlatását, a Főkormányszék élére pedig egy királyi biztos kinevezését, amely egyben a magyar kormánynak való alárendelést is jelentette. Más kérdéseket a bizottság és az országgyűlés hatáskörébe utaltak, és ígéretet tettek minden fél érdekének kímelésére. [2] Majláth György kancellár erre válaszul annak a nézetének adott hangot, hogy az uralkodó nem kerülhet ellentétbe a trónbeszédben kifejtettekkel, valamint a kolozsvári országgyűléshez intézett 1865 december 25-i leirattal. Wenckheim Béla belügyminiszter úgy vélte, hogy az agitáció megszűnik, ha az unió többé nem lesz kérdéses. Az uralkodó erre válaszul úgy vélte, hogy az erdélyi udvari kancellária feloszlatása és az erdélyi újoncozásnak a magyar országgyűlés által való jóváhagyása ezt kétségtelenné teszik; ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy minden nemzetiséget a lehetőségig kielégítenek. [3]

A magyar országgyűlés 1867 március 8-án felhatalmazta a felelős magyar minisztériumot, hogy ezután Erdélyt is kormányozza, [4] de  a tényleges kormányzás mechanizmusait még ki kellett építeni. Erre annál nagyobb szükség volt, mivel felmerült - bár törvény majd csak 1868-ban mondta ki - Erdély addigi központi kormányzati szervének, a Kolozsváron székelő Főkormányszéknek a feloszlatása is. A bécsi Udvari Kancelláriát - mint láttuk - már korábban, 1867 februárjában feloszlatták. Jogilag azonban igencsak kényes volt Erdély helyzete, mert a kolozsvári országgyűlést az uralkodó csak elnapolta, de végleg még nem oszlatta fel, táptalajt nyújtva ezzel a szászok és románok reményeinek. A kényes helyzet áthidalása gyors beavatkozást igényelt a magyar kormány részéről. Már a február 25-i minisztertanácsi ülésen felmerült a kérdés, hogy "az erdélyi kormányügyek átvételére nézve történhetik-e már most elhatározó lépés". [5] Ekkor még erre nem került sor, mivel a személyi kérdés függőben volt. Hamarosan azonban Erdély integrálásának átmeneti időszakára egy kormánybiztost neveztek ki, gróf Péchy Manó személyében. [6]

Péchy Emánuel (vagy Manó, ahogy a magyarosított formát használva nevezik) Abaúj-Torna vármegyei földbirtokos volt, akinek családja a 19. század elején szerzett grófi címet, miután az előző században birtokaikat sikeresen gyarapították. Amikor Péchy Manó 1813-ban a családi kastélyban, Boldogkőváralján megszületett, apja főnemesi rangján még alig száradt meg a tinta. A családi vagyont majd ő maga is tovább gyarapította; felesége, Meskó Zenaida révén elnyerte a széplaki, enyickei, fáji és perényi uradalmakat. A kassai akadémián végzett jogi tanulmányai után fiatalon, 1839-ben lett Abaúj vármegye országgyűlési követe, miután vármegyei al-, majd főjegyző is volt egy rövid ideig.  Lojalista magatartása is hozzájárulhatott, hogy József nádor 1841-ben őt nevezte ki a szomszédos Zemplén vármegye főispáni helytartójává, amely megye élén állt egészen 1848-ig. Bár a forradalom kezdetén feliratkozott a kassai lovas nemzetőrség tagjai közé, de a továbbiakban nem vett részt az eseményekben. Óvatos természetét mutatja azonban, hogy a neoabszolutizmus éveiben sem kompromittálta magát hivatalviseléssel, visszavonult családi birtokaira. Csak az Októberi Diploma nyomán, 1860 decemberétől vállalt ismét hivatalt, Abaúj vármegye főispáni tisztségét. A többi magyar főtiszttel együtt azonban hamarosan ő is lemondott hivataláról, ezt 1865-ben foglalta el ismét. [7] Amikor a főtisztek 1861-ben lemondtak, az uralkodó az örökös főispánságok mellett egyedül neki hagyta meg a cím viselésének jogát, egyben legmagasabb elismerését is kifejezve. [8] A kiegyezés előtti pályafutása tehát egy tipikus "főispáni" karrier, semmi sem mutatott arra, hogy valaha is ennél jelentősebb állást fog elfoglalni.

Hogyan került Péchy Manó Erdély élére? A kérdésre a pontos feleletet nem ismerjük, a források erre nem adnak választ. Sajnálatos módon Péchy Manónak személyi jellegű iratanyaga nem maradt fenn, [9] így csak a sejtéseinket fogalmazhatjuk meg. Valószínűleg erdélyi politikust erre a nagyon kényes állásra eleve nem akartak kinevezni. Alkalmasabbnak látszott a feladat elvégzésére egy kívülálló, akit személyes kötődései, rokoni-baráti kapcsolatai nem befolyásolnak. Ezzel remény szerint a sértődéseket, a különböző erdélyi érdekcsoportosulások intrikáit is mérsékelni lehetett. Péchy Manó már többször bizonyította az uralkodóház iránti lojalitását, de a Deák-pártnak is hűséges, megbízható embere volt. Politikai pályafutása mutatja óvatosságát, tapintatát, amelyre nagy szükség volt. Egyénisége korántsem volt csillogó, de szürkeségét kárpótolta, hogy mintaszerű hivatalnok volt. Ahogy halálakor az Abaúj vármegye közgyűlésén tartott megemlékezésen a megyei főjegyző írta: "Erdélynek az anyaországgal való uniója még csak a törvényben volt meg, de tényleg nem. A haza politikai integritásának helyreállítása sürgős, fontos és a sok széthúzó, ellenséges elem között kifogástalan hazafiságot, gondos körültekintést, finom tapintatot, kitűnő kormányzati gyakorlatot, de emellett vas erélyt is igénylő feladat volt. S mindezen tulajdonságokat gróf Péchy Manóban találta meg a kormány." [10] Feltehetőleg az Andrássy családdal való kapcsolatai is hozzájárultak ahhoz, hogy a kormány figyelme éppen őrá irányult, amikor a kormánybiztosi kinevezés szóba került. És talán azt is figyelembe vették, hogy ekkor már egyedülálló özvegyként (egyetlen lánya férjnél volt) családi kötődések sem akadályozták a kiküldetés elvállalásában.

A kormánybiztos kinevezése már 1867 elején időszerűvé vált. A felkérést Péchy februárban kapta meg. Február 20-i, Andrássy Gyula miniszerelnöknek címzett hivatalos levelében előbb szabadkozott a feladat bonyolultsága miatt: "Komoly fontolóra véve a nevezett küldetésnek sokoldalú s nagy horderejű jelentőségével egybekötött nehéz feladatát s számot vetve korlátolt tehetségeimmel és saját körülményeimmel, tagadnom nem lehet, hogy a feladat nagysága keblemben nem csekély aggályokat költ fel." [11] Március a tárgyalásokkal telt. Péchy először a feltételekről tájékozódott. Andrássyval való informális kapcsolatát mutatja az a március 14-i magánlevél is, ahol most már tegezve a miniszterelnököt, információkat kért erdélyi kiküldetésére nézve. [12] Mielőtt bejelentette, hogy "nem csekély önfeláldozásommal is azon fontos küldetést hazám érdekében elfogadni erkölcsileg kényszerítve érzem magam", több feltételt is támasztott: működését csak májusban akarja megkezdeni; Abaúj vármegye főispánságát meg kívánja tartani, és ha főispáni helytartó kinevezése szükséges, akkor kérjék ki a véleményét; a költségekre 6000 Ft előleget kér; és magával akarja vinni személyi titkárát. A küldetést elfogadó levél ünnepélyes fogadkozással zárul: mindent meg fog tenni, hogy az uralkodó és a kormány bizalmának megfelelve "előkészíthessem azon utat, mely Magyarország és Erdély egyesülése fontos kérdéseinek megnyugtató megoldásához vezessen". [13] A fent idézett levél is mutatja Péchy lojalitását mind az uralkodó, mind a Deák-párt iránt. Hangsúlyozta a levélben feladata bonyolultságát is. Erdély viszonyait először alaposan szükséges tanulmányoznia, "hogy a különböző érdekeknek nélkülözhetetlen figyelembe tartása mellett, oly egyöntetű és célszerű intézkedések jöhessenek létre, melyek az országnak várakozását, megnyugtatását és korszerű igényeit kellőleg kielégíteni képesek legyenek." [14]

Március elején a király személye körüli miniszter értesítette a miniszterelnököt, hogy Ferenc József beleegyezett Erdély addigi gubernátora, gróf Creneville visszalépésébe, így most már hivatalosan is megnyílt az út Péchy kinevezése előtt. A kormányzói teendők ellátásával ideiglenesen Groisz Gusztávot, a Főkormányszék alelnökét bízták meg. [15] Groisz érdekes pályát befutott hivatalnok; Erdélyben népszerűtlen volt az előző rendszer kiszolgálása miatt. Többek között ő volt a magyarok által bojkottált nagyszebeni tartományi gyűlés elnöke. Ennek ellenére Péchy működésének első időszakában sokban támaszkodott helyismeretére. Hamarosan azonban Budapestre került a Belügyminisztériumba, és ott is - úgy tűnik - nagy befolyása volt az erdélyi ügyek intézésében.

Március végén Andrássy értesítette Péchyt, hogy feltételeit elfogadták. A kormány ugyan szerette volna, ha "az Erdélyben létező viszonyokkal szemben az új kormány jóakaró szándékainak mielőbbi érvényesítése céljából" működését azonnal megkezdi, de a körülményeket figyelembe véve beleegyeznek a halasztásba, azonban kérik, hogy április végéig vegye át hivatalát "tekintettel a közvéleménynek hangosan nyilvánuló kívánalmára". [16] Végül Andrássy arra kérte, hogy működésének megkezdése előtt föltétlenül személyesen látogassa meg; nyilván a bizalmas instrukciókat ekkor kapta meg. Ezután azonban még több mint egy hónapig zajlott az előkészítés. Egyrészt Péchy feltételeit jóvá kellett hagyatni az uralkodóval, másrészt Péchy részéről kezdődött további alkudozás. Amíg az előbb említett levélben Péchyt már értesítették, hogy meghagyják neki Abaúj vármegye főispáni címét - ismerve a megye ragaszkodását, valamint Péchy "vonzalmát a megyéhez" -, addig az uralkodó elé április elején a következő indoklással küldték fel az előterjesztést: a királyi biztossággal "terjedelmes működési kör, de semmi rendszeres hivatali állás vagy méltóság összekötve nincs", a főispáni méltóság tehát növelné Péchy személyes és hivatali tekintélyét. Mivel azonban a minisztertanács előtt "ezen kettős, ti. országos és megyei tisztség összeegyeztethetőnek nem látszik", Péchyt felmentenék a megye tényleges kormányzása alól, így csak a puszta címet tarthatná meg. [17] Péchy számára - úgy tűnik - a legfájdalmasabb éppen Abaúj megye kormányzásának átengedése volt. Kezdetben még az sem volt világos, hogy mennyi ideig fog az új megbizatás tartani, így be akarta maga számára a főispánságot is biztosítani. Maga Andrássy is - valószínűleg, hogy ne rémítse el - mindössze egy évet jelölt meg kiküldetése várható időtartamául, bár a fogalmazványban még a sokkal reálisabb két-három év szerepelt. Péchy az ajánlat elfogadását attól (is) tette függővé, hogy - ha már nem hagyják meg a megye tényleges kormányzásában - legalább a főispáni helytartó kinevezésénél kérjék ki a véleményét. Valószínűleg maga sem gondolta, hogy erdélyi megbízása öt éven át fog tartani, és a megye élére már többé nem kerül vissza.

Péchy feltételei jóváhagyása után értesítette a miniszterelnököt, hogy "az erdélyi nagy fontosságú kiküldetést - habár önnön feláldozásomnak nem csekély árán is - most már véglegesen elfogadom". Kéri azonban, hogy a kormány intézkedjék Kolozsváron szállásról és ennek bebútorozásáról, mivel egyrészt ez eddig is államköltségen történt, másrészt pedig neki nincs módjában saját költségén lakást bérelni, [18] ami - ha vagyoni állapotát figyelembe vesszük - legalábbis takarékos természetre vall.

Közben Péchy Groisszal is felvette a kapcsolatot, egyelőre a lakásügyről és a Kolozsvárra való érkezése részleteiről leveleznek. Péchy azonban jelzi - miután hivatalosan bejelenti királyi biztosi kinevezését -, hogy számít Groisz tapasztalatára, mivel "dús tapasztalása és az erdélyi viszonyok tüzetes esmerése által, melyek Nagyságod többi fényes tulajdonait fokozzák, engem nehéz feladatom megoldásában erélyesen támogatni és bölcs tanácsával istápolni Őfelsége és a közös haza iránti kötelmeinél fogva szintoly mérvben feladatának tartandja", mint amilyenben ő támogatja és kellemessé akarja tenni a köztük levő viszonyt. [19] Groisz úgyszintén kifejezte reményét, hogy Péchy működése során "Őfelségének és a közös hazának megelégedésére Erdély megnyugtatását eszközölje, és hogy e hazának fiai, kik a legnagyobb bizodalommal várják Nagyméltóságodat, hálával emlékezzenek azon férfiúra, kinek bölcs és tapintatos vezénylete alatt az illető törvényekben kimondott egyesülés minden jogos érdekek kielégítésével maradandólag ténnyé válik". [20]

Bár április 2-án hivatalosan is kinevezik királyi biztosnak, április végén Péchy Pestre megy és csak május elején érkezik meg Kolozsvárra. [21] Közben a miniszterelnök leirata nyomán április 10-én főispáni titkárát, Harsányi Józsefet kinevezi az erdélyi királyi biztos személyi titkárának. [22] Mint Péchy indokolta, Erdélyben nem ismer senkit, viszont szüksége van egy föltétlenül megbízható emberre.

Április végén Groisz gondoskodott Péchy szállásáról, irodáról, a fogadás részleteiről. [23] A Kormányszék épületében három szobát, amelyet még Mikó Imre kormányszéki elnökként használt, berendeztek számára. Péchy kívánságára - tekintélyének növelésére - az uralkodótól beleegyezést kértek arra is, hogy kolozsvári lakása előtt díszőrség álljon. Ezt Andrássy is támogatta az ottani viszonyokra és az alsóbb néprétegkre gyakorolt hatásra való tekintettel. [24]

A királyi biztos elsőrendű feladata - mint láttuk - Magyarország és Erdély egyesülését a gyakorlatba ültetni, lehetőleg megnyugatatni a kedélyeket, csillapítani a nemzetiségi és vallási surlódásokat. A biztos egyben a Főkormányszék elnöki teendőit is ellátta, és mint ilyen közvetlenül a kormánynak volt alárendelve. Úgyszintén feladatai közé tartozott, hogy az erdélyi állapotok részletes tanulmányozása nyomán javaslatot tegyen a szükséges intézkedések iránt, főképp ami a hivatali személyzetben szükséges változtatásokat illeti, és lépéseket tegyen, hogy Erdélyben is minél előbb sor kerüljön a törvényhatóságok alkotmányos szervezésére. [25]

A kormány előtt nem voltak ismeretlenek a szászok és különösen a románok ellenérzései. Február elején a magyar országgyűlésben román és szerb képviselők törvényjavaslatot nyújtottak be, amelyben közigazgatási és nyelvi autonómiát követeltek. Az erdélyi románok és szászok álláspontja már a kolozsvári 1865/66-os országgyűlésen világosan körvonalazódott. Az uniót akkor mindössze 4 román és 6 szász képviselő szavazta meg. [26] A Şaguna érsek által beterjesztett román állásfoglalás magának az országgyűlésnek a legitimitását is megkérdőjelezte, mivel ezt nem az 1863. évi előírásoknak megfelelően hívták össze, így a választójogi előírások hátrányosak voltak a románokra nézve. A románok és szászok minden reményüket az uralkodóba helyezték, de a kiegyezési tárgyalások reményeiket egyre inkább illuzórikussá tették. Úgy tűnik, a magyar kormány kesztyűs kézzel akart a kérdés rendezéséhez fogni; reménykedtek, hogy a szász - és esetleg a román - elit az engedményekért cserébe belenyugszik Erdély autonómiájának felszámolásába. Ahogy az egyik erdélyi ellenzéki lap írta: a kormány nem sietett a beolvasztással, mert "szőrmentében akart bánni Erdéllyel a nemzetiségi ügy miatt". [27]

Péchy első benyomásai Erdélyről kedvezőek voltak. A küldöttségek, a díszkapuk, a beszédek és éljenzések már-már elfedni látszottak a problémákat. Különösen "nagyszerű és kitűnő" volt a kolozsvári fogadtatás, "hol a hullámzó nagy sokaságú néptömeg - mely rang, vallás és nemzetiség kivétele nélkül tömörült körülöttem - irántam, mint Őfelsége magyar kormányának küldöttje iránti bizalma, lelkesülése és ragaszkodásának nyilvánulásaiban a reménynek zálogát látszott adni a két ország bizonyos testvériesüléséhez". [28] A fogadást lovas bandérium, a város kivilágítása, fáklyásmenet és a színházban díszelőadás tették ünnepélyesebbé. Ifj. Bethlen János üdvözlő beszéde után "a nép szűnni nem akaró örömrivalgások között éltette Őfelségét, Deákot és a magyar minisztériumot!". [29] Másnap 32 küldöttség tett tisztelgő látogatást Péchynél és ez még a következő napokban is folytatódott. Az egyetlen zavaró elemet ekkor még az képezte, hogy a fáklyásmenet résztvevői közül néhányan füttykoncertet adtak Fogarassy katolikus püspök ablakai alatt. A városban az a pletyka terjedt el, hogy másnap macskazenét adnak, erre a püspök eltávozott Kolozsvárról, pedig Péchy már intézkedett ennek megelőzésére. [30]

Hamarosan azonban Péchynek szembesülnie kellett az erdélyi valósággal. A tájékozódás végett május végén nyolc napos erdélyi körutat tett, amelynek során ellátogatott a különböző nemzetiségi vidékekre is, tárgyalt a törvényhatóságok és felekezetek vezető személyiségeivel, igyekezett felmérni a viszonyokat és a közhangulatot. A magyarok és székelyek lelkesek voltak, a szászok lojalitásukat hangsúlyozták, a románok azonban hűvösen vagy éppen elutasítóan fogadták.

Marosvásárhelyen - a "leglojálisabb város"-ban, ahogy Péchy nevezte - a több ezres tömeg "határtalan bizalmukat és őszinte ragaszkodásukat fennhangon és örömfelkiáltások között nyilvánítják mindenütt Őfelsége és a magyar kormány irányában". [31] Brassóból táviratozta a miniszterelnöknek, hogy Marosvásárhelytől Brassóig a Székelyföldön át vezető útja egy diadalmenet volt: lovas bandériumokkal, harangzúgással, kivilágítással. Ugyanilyen külsőségek várták Brassóban és Nagyszebenben is. Szebenben a város díszkocsiját küldte érte, díszruhás polgárok és több szászföldi bandárium kísérte, de nem hiányzott a díszebéd, a magyar és szász lobogók, a kivilágítás, a fáklyás menet és a díszelőadás sem. Péchy elégülten jegyzi meg, hogy "a szászok ildomos és hazafias magatartása minden dícséretet felülmúl", hiszen "Őfelsége és a kormány iránti lelkesült és határtalan bizalom kijelentései mellett üdvözöltettem mindenütt". [32]

Sokkal kedvezőtlenebb benyomásokat nyert azonban a román vidékeken. Balázsfalvi látogatását egy incidens is megzavarta: a város előtt a hidat ismeretlenek felgyújtották, így egy gázlón át közelítette meg a helységet. A fogadtatás is nagyon tartózkodó volt. A görög katolikus érsek, akárcsak később a fogarasi alkapitány csak az uralkodót éltették, de a kormányról említést sem tettek. Fogaras vidékének román nyelvű üdvözlő feliratában is annak a reménynek adtak hangot, hogy Erdély autonómiáját biztosítani fogják, valamint örömüket fejezték ki Péchy ígérete fölött, hogy igyekszik Erdély lakosságának igényét kielégíteni nemzetiségre és felekezetre való tekintet nélkül. [33] Péchy minden alkalommal hangsúlyozta, hogy az unió befejezett tény. Körútja végére világossá vált, hogy a románok megnyerése nehéz, ha nem éppenséggel lehetetlen feladat lesz.

A beszédekből, bizalmi feliratokból és még inkább a bizalmas beszélgetésekből kezdett a helyzet a maga bonyolultságában kibontakozni. A szászok kormány iránti lelkesültsége is inkább csak udvarias szófordulatnak bizonyult, amely a köszöntők során elhangzott. Ennek egyik első jele volt mindjárt Péchy tevékenységének első napjaiban az a mód, ahogy Ferenc József magyar királlyá való koronázáshoz viszonyultak. Péchy mint a kormányszék elnöke körlevelet küldött szét a törvényhatósághoz, hogy a koronázási ünnepségekre minden törvényhatóság két-két lovast küldjön Pestre. A szász ispán május 18-ra Szebenbe gyűlést hívott össze, ahol a szász törvényhatóságok többsége megtagadta a részvételt, igaz nem elvi okokra, hanem a rossz anyagi helyzetre való tekintettel. A szász ispán a tudósításban többször is hangsúlyozta, hogy ez irányban a döntés a "szász nemzet" alkotmányos szervét, a szász egyetemet illeti. [34]

A magyarok és székelyek "határtalan lelkesedése" mögött is sokféle - sokszor egymással ellentétes - érdek és elvárás húzódott meg. Ezt részben tükrözik az egyes törvényhatóságok feliratati is, amelyekben a törvényhatóságok újjászervezését sürgetik az 1848-es törvények szellemében. [35] Doboka megye birtokosainak értekezletéből - miután különböző szóvirágokkal kifejezték hálájukat és megelégedésüket az unió és az alkotmányos rendszer visszaállítása miatt - a 48-as törvényekre és az évezredes alkotmányra hivatkozva kérték az önkormányzatok azonnali helyreállítását: "mi a polgári szabadságot - mi az önkormányzat - s az ebben kifejleszthető állami jóllétet nem az absolut rendszer nálunk ma is fennálló kormányzati romjainak még további foldozásában, hanem alkotmányos törvényeinkben gyökeredzett önkormányzatunk teljes rehabilitátiójában látjuk csak". Kérték tehát, hogy a szervezés ne a neoabszolutizmus idején behozott, hanem "az anyahon közigazgatási, anyagi s alaki törvényeinek viszonyainkhozi alkalmazása alapján történjék". [36] Nagyon kedvelt volt a viharos tengeren vergődő hajóval való hasonlat. Marosszék felirata is azt kifogásolta, hogy bár egy új kor hajnalán vannak, de "hajónk még most is a régi rendszer és jogtalan állapot mocsárjain tévedez". [37] Péchy a belügyminiszternek hozzáfűzte, hogy a "székelyek székely jogaikra nézve, ha és amennyiben azokat a magyar kormány az átalakítás pillanatában ez idő szerént tekintetbe nem vehettetvén, bár érvényben állónak tartják, azokra mindamellett féltékenyek nem lesznek". [38]

Ez azonban még csak a jéghegy csúcsa volt, az igazi nehézségek ezután jelentkeztek. A nemzetiségi kérdés különböző aspektusai, a románok unióellenessége, a szászok ragaszkodása autonómiájukhoz, a régi hivatalnokok elbocsátása és egyéb személyi kérdések, a törvényhatóságok újjászervezése, a magyar törvények kiterjesztése, a legfelsőbb törvényszék Pestre való költöztetése, az úrbéri ügyek megoldása és még hosszan sorolhatnánk azokat a kérdéseket, amelyekkel Péchynek és a magyar kormánynak az elkövetkező hónapokban szembesülnie kellett. Az azonban már ekkor is látszott, hogy minden érdek összebékítése még a legjobb szándék mellett is lehetetlen feladat.

Függelék

1. Péchy Manó magánlevele Andrássy Gyula miniszterelnökhöz, 1867. március [39]

            Igen tisztelt Barátom!

            Szavamat beváltandó, elmenetelem előtt kívántam nálad tisztelegni, hogy az általad felhozott erdélyi kiküldetésre vonatkozólag tőled bővebb értesítést nyerni szerencsés lehessek.

            Azonban bécsi utad, itteni folytonos bokros elfoglaltatásod és dolgaim elintézését igénylő hazamenetelem ebbéli óhajtásomat meghijúsíták.

            Mindezeknél fogva késztetve érzem magamat, tégedet tisztelt Barátom jelen soraim által tisztelettel megkérni, méltóztass nékem - ha tudni illik ezen kérésemet indiscretusnak nem tartod -, Kassára megiratni, vajon:

            1-ör. Az említett kiküldetés körülbelöl mily üdőtájban venné kezdetét és körülbelöl mennyi ideig kellene Erdélyben működni.

            2-or. Miután ezen kiküldetés hihetőleg nagyobb költségekkel leend egybekötve, ámbátor az ily kiküldetés magányáldozatot is igényel, szükséges tájékozás végett mégis tudni kellene, miféle előnyökben hajlandó a magas kormány a kiküldendőt részesíteni.

            3-or. Mily minőségben működend a kormánynak ezen kiküldetéssel megbízandó közege.

            4-er. Mi volna röviden körvonalazva a kiküldendőnek feladata, illetőleg felhatalmazása.

            5-ör. Vajon a nyár folyama alatt pár heti fürdői használatnak elnyerése reménylhető volna-e? és végre

            6-or. Miután a Belügyminiszter Úr sürgetve óhajtja, de kívánja ezt a megye is, hogy az Abaúji főispánságot továbbra is megtartsam, compatibilisnak tartja-e a magas kormány az érintett főispánságot a többször említett erdélyi kiküldetéssel?

            Méltóztass mindezekre való nézve becses nézeteidet vélem közölni, hogy ezeknek tartalmához képest - számot vetve önmagammal és körülményeimmel - nyilatkozatomat véled közölni szerencsém lehessen.

            Kiváló tisztelettel és baráti hajlamaidnak további kikérése mellett tisztelettel maradok,

őszinte tisztelő híved

Péchy Manó

Pesten, /3 867.

2. Andrássy Gyula miniszterelnök válasza Péchy Manó fenti levelére,

1867. március 16. [40]

36. M. E.                                                                                                         1867

Gróf Péchy Manó Abaúj megyei főispánnak Erdélyben kir. biztosi minőségben leendő kiküldetése tárgyában

Mlgs. gf. Péchy Manó Abaúj megye főispánjának.

Saját kezéhez.

Nagyméltóságodnak erdélyi kiküldetésére vonatkozólag hozzám intézett nagybecsű levele tartalmát a miniszertanáccsal közölvén, van szerencsém a tett kérdésekre nézve következőkben válaszolni.

ad 1. Miután gróf Crenville (!) Erdélyország eddigi kormányzója hivatalától visszalépett, s az ottani viszonyok sürgőleg követelik, hogy az új irányzatú kormányzat minél előbb kezdetét vegye, nagy súlyt kell fektetnem arra, hogy Mlgd. működését lehető legrövidebb idő alatt kezdje meg. E működés tartamára nézve egyelőre csak tájékozólag nyilatkozhatom, s azt hiszem, hogy az erdélyi viszonyok kibonyolítása Mlgdnak legalább is egy [41] évi működését fogja szükségessé tenni.

ad 2. Minisztertanácsi megállapodás folytán Mlgdnak 8000 Ft-nyi évi fizetést 4000 Ft-nyi asztalpénzt és 2000 Ft-nyi utazási átalányt tehetek kilátásba.

ad 3 és 4. Mlgod Erdélyben kir. biztosi minőségben fogna [42] működni, s e minőségénél fogva az erdélyi főkormányszék elnökletével s vezényletével is megbízva leendene, és mindazon hatalmat és hatóságot fogná gyakorolni, mely a kormányszéki elnöki állomással összekötve van. Közvetlen érintkezésben fogna állani a m. minisztériummal, s jelentéseit ehhez, illetőleg ennek útján terjesztendi fel és részletes utasításokat is ez úton veendené. Különös feladata leend az utat Magyarország és Erdély egyesülése kérdéseinek megnyugtató megoldására előkészíteni, jelesül pedig [43] a netalán felmerülhető téveszméket eloszlatni, a nemzetiségi surlódásokat megelőzni, a kedélyeket megnyugtatni, a kormány jó szándokai iránt felvilágosítani s minden előfordulható izgatások és rendetlenségek meggátlására és szükség esetében elfojtására erélyesen fellépni.

ad 5. Amennyire a körülmények engedik, szívesen fogom Mlgdnak a fürdői használat [44] iránt nyilvánított kívánatát teljesíteni.

ad 6. Sokoldalú s nagyjelentőségű feladatai más hivatal viselését lehetetlenné tévén, királyi biztosi állomásával az Abaúj megyei főispáni működés összeegyeztethetőnek ugyan nem találtatott, [45] azonban főispáni címét és méltóságát megtartaná, a megyei kormányzat vezetésével pedig egy főispáni helytartó bízatik meg.

Ezekben foglalván azon nézpontokat, melyek Mlgdnak saját bölcs belátása mellett legközelebbi teendőira nézve némű tájékozóul szolgálhatnak. Engedje Mlgd reménylenem, hogy ezen nehéz, de a haza érdekében igen nagyfontosságú küldetést elvállalni s a Kormányt dús tapasztalatai által támogatni szíves leend, mely remény nyilvánításához [46] még azon kérést csatolom, hogy engem végelhatározásáról minél előbb, s mindenesetre még Őfelségének itteni időzése közben értesíteni szíveskedjék, hogy a részletes utasítások vétele után új működését azonnal megkezdhesse.

Végre felkérem Mlgdat miszerint a részletes utasítások átvétele végett személyes jelenlétével is szerencséltetni és e közleményemet minden pontjaiban legbizalmasabb természetűnek tekinteni szíveskedjék.

Fogadja stb.

16/3 867.                                                                                 Vértessy

(Az első oldalon Andrássy ellenjegyzi.)

3. Péchy Manó levele Andrássy Gyula miniszterelnökhöz az erdélyi királyi biztosság elfogadásáról, 1867. március 20. [47]

Abaúj vármegye főispánjától

1 szám/E. K. B.

Nagyméltóságú krasznahorkai és csíkszentkirályi gróf Andrássy Gyula m. kir. miniszterelnök úr Őexcellenciájának

Nagyméltóságú Gróf,

magyar királyi Miniszterelnök Úr!

Kegyelmes Uram!

Nagyméltóságodnak az erdélyi kiküldetést tárgyazó és a minisztertanáccsal közlött pontozataimra vonatkozó folyó év és hó 16-án 36/M.E. sz. a. kelt és általam folyó hó 19-én vett nagybecsű válasza következtében - van szerencsém tiszteletteljesen következőkben nyilatkozni:

Komoly fontolóra véve a nevezett kiküldetésnek sokoldalú s nagy horderejű jelentőségével egybekötött nehéz feladatát, s számot vetve korlátolt tehetségeimmel és saját körülményeimmel, tagadnom nem lehet, hogy a feladat nagysága keblemben nem csekély aggályokat kelt fel.

És habár mindezeknek leküzdését hazafiúi kötelességemnek is kell tartanom, mindazonáltal kényszerülve érzem magamat tiszteletteljes határozottsággal kijelenteni: miszerint Erdélybe leendő menetelem és ottani működésemnek megkezdése legbuzgóbb igyekezetem mellett sem volna f. év május hó elejénél hamarább eszközölhető; amennyibe hazulról hosszabb időre leendő távozásom miatti magányügyeimnek elrendezését, és erdélyi háztartásomra vonatkozó szükséges intézkedéseknek foganatosítását az említett határidő előtt eszközölni képes egyátaljában nem volnék.

De nem is volna az új irányzatú kormányzásnak kissé később leendő tettleges behozatala az ügykezelésnek hátrányára, miután az említett kormányzásra a még jelenleg működő közegek által a kívánt irányban hatni a magas kormánynak különben is hatalmában áll, de nem volna az említett halasztás az ügykezelésnek hátrányára még azért sem, miután a Magyarországba behozandó új irányzatú kormányzat sem fog a kitett határidő előtt hamarább életbe léptettetni, következőleg: már ezen körülménynél fogva sem adhatna aggodalomra okot az új irányzatú kormányzásnak a királyi biztos által f. év május hó elején Erdélybe leendő behozatala; továbbá, az erdélyi viszonyok rendezése iránt - addig is, míg az 1847/8 VII. t.c. 5-dik szakaszára való tekintettel, mielőbb t. c. alkottatnék - a magas kormány a törvényhozás által egész általjánosságban hatalmaztatott fel a szükséges intézkedéseknek, valamint a kormányzás, közigazgatás, úgy a törvényhozás terén saját belátása szerint és felelőssége mellett leendő megtételére; mely előintézkedéseknek foganatba leendő vétele annál inkább több időt veend igénybe, mennél sajátságosabbak Erdélynek viszonyai, melyeket nemcsak szükséges tájékozhatás, de főleg avégből kellend egyelőre tüzetesebben tanulmányozni, hogy a különböző érdekeknek nélkülözhetetlen figyelembe tartása mellett, oly egyöntetű és célszerű intézkedések jöhessenek létre, melyek az országnak várakozását, megnyugtatását és korszerű igényeit kellőleg kielégíteni képesek legyenek.

A másik tárgy, melyre a magas kormánynak nagybecsű figyelmét felhívni kötelességemnek tartom az Abaúj kormány vezetését illeti. Én ugyan nemcsak hálás köszönettel fogadom a főispáni címnek és méltóságnak a magas kormány által részemre tett biztosítását, sőt azt a közérdekben, de magának a megyének érdekében szükségesnek is tartom; azonban ha már a megyei kormányzat vezetése - a magas kormány nézete szerint - más hivatalnak vezetését lehetlenné tenné, bátor vagyok a magas kormányt tiszteletteljesen megkérni, miszerint méltóztassék a távollétem tartamára kinevezendő főispáni helytartóra nézve igénytelen nézeteimet annak idejében szinte meghallgatni, hogy eszerint Abaúj vármegyének azon nagy többsége előtt, mely engemet minden viszonyok között főispánjának óhajt, és melynek szellemét, irányát és igényeit nemcsak tökéletesen esmerem, de azon lekötelezettséget is mélyen érzem, mellyel irányába tartozom, magamnak arra való nézve kellőleg igazolhassam, hogy az erdélyi kiküldetés elfogadását Abaúj vármegye kormányzásának eleibe tenni, ez irányban is kellőleg indokolt kötelességemnek kellett tartanom. [48]

Végre, miután az erdélyi kiküldetésre és az azzal járó rögtöni költségek fedezésére előkészülni képes nam valék: tiszteletteljesen arra kérem a magas kormányt, miszerint ezen kiadások egy részbeni fedezhetése végett 6000 = hatezer ftoknak előlegezését akkorára, midőn Erdélybe menendek, elrendelni méltóztassék.

Miután pedig elnöki titkáromat, ki minden nehéz körülmények között bizalmamat teljes mértékben kivívta magának, márcsak azért sem nékülözhetném, amennyiben Erdélyben, hol senkit sem esmerve, bizalmammal egyelőre senkit sem ajándékozhatnék meg; tiszteletteljesen kérem tehát a magas kormányt, miszerint fent említett titkáromnak 1200 ft = ezerkétszáz forint évi fizetést biztosítani méltóztassék!

Mindezen tiszteletteljes megjegyzéseim, illetőleg kérelmem figyelembe leendő vételének biztos reménye fejében, és tekintetbe véve egyrészről azon nagybecsű bizalmat, mellyel Ő Császári s apostoli Királyi Felsége és a magas kormány igénytelen személyemben helyezni méltóztatik, tekintetbe véve másrészről azon kötelmeket, melyekkel Őfelsége apostoli Királyunk irányában mint hű alattvalója tartozom, tekintetbe véve végre azon sokoldalú nehézségeket, melyeket alkotmányos átalakulási korszakunkban a magas kormány hazafiúi buzgóságánál fogva megoldani hivatva érzi magát: mindezen tekinteteknél fogva polgári kötelességem hű érzetétől ösztönözve - habár nem csekély önfeláldozásommal is - erkölcsileg kényszerítve érzem magamat azon fontos kiküldetést hazám érdekében elfogadni, mellyel a magas miniszteri tanács által máris jóvá hagyott feltételek mellett Ő Császári s apostoli Királyi Felsége és a magas kormány igénytelen személyemet megbízni szándékozik; tiszteletteljesen arra kérvén Nagyméltóságodat, hogy fentebb érintett nyilatkozatomat, illetőleg kérelmemet, melyeket mint kiküldetésem el- vagy el-nem-fogadására vonatkozó feltételeket ezúttal felhozni bátor valék, szinte érvényesíteni méltóztassék.

Részemről biztosítom a magas kormányt, hogy csekély tehetségemhez képest, és amennyire azt gyakran gyengélkedő egészségi állapotom megengedi, [49]   a lehető legnagyobb odaengedéssel és a fennforgó nehéz körülmények közepette a lehető legnagyobb óvatossággal és ildomossággal ugyan, de ott ahol kívántatni fog, egyszersmint a legnagyobb erélyességgel és elhatározottsággal igyekezendek nehéz feladatomat akképpen megoldani, hogy egyrészt Ő Csász(ári) s apostoli királyi Felsége legmagasabb várakozásainak, úgy a magas kormány bennem helyezett nagybecsű bizalmának a lehetőségig megfelelve előkészíthessem azon utat, mely Magyarország és Erdély egyesülése fontos kérdéseinek megnyugtató megoldásához vezessen nemcsak, hanem azt egyszersmind állandóul és véglegesen biztosítsa is.

Aki egyébiránt kiváló mély tisztelettel maradok. Kelt Kassán március hó 20-án 1867.

Nagyméltóságodnak alázatos szolgája

Péchy Manó

Abaúj megyei főispán

4. Andrássy Gyula miniszterelnök felterjesztése az uralkodóhoz Péchy Manó erdélyi kormánybiztossá való kinevezése ügyében, 1867. március 31. [50]

Legkegyelmesebb Úr!

Gróf Folliot-Crenneville Lajos cs. kir. altábornagy az erdélyi királyi főkormányszék vezetésétől visszalépvén, előállott annak szüksége, hogy az erdélyi ügyek élére, addig is, míg az ottani kormányzati viszonyok a magyar királyi ministerium közbenjöttével szabályozva leendenek, egy értelmes és tekintélyes egyéniség helyheztessék, kinek, tekintettel a közbejött kormányzati változásokra, az egyelőre működésében meghagyott királyi főkormányszék vezetésén, s az ezzel összekapcsolt országos kormányzói tiszten kívül, közvetlenül a magyar ministerium alá rendeltetés mellett, különös és kiváló feladata leendne, a magyar s erdélyországi egyesülés kérdésének megnyugtató megoldását előmozdítani, névszerint a beállott kormányváltozás folytán netán felmerülhető téveszméket eloszlatni, a netán mutatkozó politikai, nemzetiségi vagy vallási súrlódásoknak elejét venni, szóval egyeseket, úgymint testületeket vagy hatóságokat Felségednek s magyar királyi kormányának jóakaró szándékairól biztosítani, megnyugtatni vagy felvilágosítani.

            A magyar királyi ministerium ezen épp oly fontos, mint rendkívülies feladat sikeres megoldását egy e végből külön utasítással ellátandó királyi biztos által vélvén legcélszerűbben elérhetőnek; egyszersmind pedig ezen kiküldetéssel Gróf Péchy Emánuelt, Felségednek valóságos belső titkos tanácsosát, Abaúj megyének a legutóbbi időkig főispánját, egy a felséges uralkodóház iránti hűségéről, hazai alkotmányos intézményeinkhezi ragaszkodásáról, széles ismereteiről s bő tapasztalatairól, valamint erélyességéről egyaránt ismeretes, azon felül köztiszteletben álló, független jellemű férfiút hívén legalkalmasabban megbízandónak, erről az utóbbi bizalmasan azon fölhívással értesíttetett, hogy a kiküldetés el- vagy elnemfogadása iránt mielőbb nyilatkozzék; tudtára adatván egyúttal, hogy ugyancsak ministertanácsi megállapodás folytán ezen működéssel évenkint 8000 forintnyi fizetés, 4000 forintnyi asztalpénz és 2000 forintnyi utazási átalány volna egybekapcsolva.

            Gróf Péchy ezen királyi biztosság elvállalására azon esetre, ha avval Császári s Apostoli királyi Felséged által legkegyelmesebben megbízatnék, az % és 2% alatt hódolatteljesen csatolt jelentései szerint azon kérés előterjesztése mellett, hogy részére az Abaúj megyei főispáni cím s rang megtartása legfelsőbb helyen kieszközöltessék, késznek nyilatkozván, bátorkodom Császári s Apostoli királyi Felségedet hódolatteljesen kérni, miszerint nevezett gróf Péchy Emánuel valóságos belső titkos tanácsost erdélyhoni királyi biztosnak legkegyelmesebben kinevezni méltóztassék.

            Gróf Péchynek % alatt idézett jelentésében a királyi biztosi működés megkezdésére a részére utalványozandó előlegre s elnöki titkárának adandó javadalmazásra nézve előadott kívánalmai tekintetében a ministerium nem mulasztandja el Felséged fentebb kikért legmagasabb elhatározatának leérkezte után intézkedni.

            Az e részbeni legfelsőbb elhatározvány tervezete 3% alatt mély alázattal ide záratik.

Andrássy

Budán, Március 31-én 1867

Végzés: Magyar ministeriumom előterjesztése folytán gróf Péchy Manót, valóságos belső titkos tanácsosomat Erdélyre nézve ezennel királyi biztosul kinevezem, s ezen felterjesztés egyéb tartalmát helybenhagyólag tudomásul vevén, jelen elhatározásom végrehajtásával belügyi ministeremet bízom meg.

Kelt Budán, 1867. április 2-án.

Ferenc József

5. Az Erdélybe küldendő Királyi Biztos hatásköre [51]

Keltezés nélküli fogalmazvány

            1. A Minisztérium közvetlen felsőbbsége alatt állván, azzal leend egyenes érintkezésbn, valamint jelentéseit oda teendi, úgy utasításait időről időre onnan veendi.

            2. A kir. Kormányszék az ő vezetése alá rendeltetik, melyben az elnökséget viendi, s mindazon hatalmat és hatóságot gyakorlandja, mely a kormányszéki elnöki állással öszvekötve van.

            3. Az erdélyi állapotokról magának minél előbb teljes és körülményes ismeretet szerezvén, a szükséges intézkedések iránti javaslatait, tekintettel a hivatali személyzetben szükséges változtatásokra, úgy a törvényhatóságoknak alkotmányos szervezésére s működésbe léptetésére a minisztériumhoz hová hamarább megteendi.

            4. Különös feladata leend a netalán felmerülhető téveszméket eloszlatni, a nemzetiségi surlódásokat megelőzni, az elméket megnyugtatni, s a kormány jószándékai iránt felvilágosítani. Továbbá minden előfordulható izgatások és rendetlenségek meggátlására, és szükség esetében elfojtására erélyesen fellépni, és az utat Magyarország és Erdély egyesülése kérdéseinek megnyugtató megoldására kiegyengetni.

            5. Sürgős esetekben, addig is míg a Minisztérium rendelkezhetnék, hatalmában áll azonnal intézkedni s a célszerű rendszabályokat ideiglenesen kibocsátani.

            6. Rendeleteinek Erdély minden közigazgatási és törvénykezési hatóságai, hivatalnokai s tisztviselői engedelmeskedni kötelesek.